oneunited.ewk.hu
Glory, Glory, Man UNITED!!!
Klubtörténet
A kezdetek (1878-1945)
A Manchester United 1905/06-os kerete, mely feljutott a Division One-ba.
Nem sok hiányzott a tönkremenetelhez, de aztán a csapat nagyobb összeget kapott a manchesteri sörgyár igazgatójától, John Herny Daviestől.A legenda szerint az akkori csapatkapitány, Harry Stafford kiállította díjnyertes kutyáját a klub számára rendezett gyűlésen, az üzletembernek megtetszett és szerette volna megvenni. Stafford ebbe nem egyezett bele, de rá tudta bírni Daviest, hogy segítsen a csapaton és legyen az elnöke.Ezután ez első gyűlések egyikén felmerült, hogy meg kellene változtatni a klub nevét. Olyan ötletek merültek fel, mint a Manchester Central vagy a Manchester Celtic, ekkor mondta Louis Rocca, egy fiatal olasz emigráns, hogy "Uraim, miért nem hívjuk magunkat Manchester Unitednek?". Mindenkinek tetszett az ötlet, így 1902. április 26-án a csapat neve hivatalosan is Manchester United lett. Davies a klubszíneket is megváltoztatta zöld-aranyról vörös-fehérre.
1902. szeptember 28-án James West lemondása után Ernest Mangnall lett a United új menedzsere. Azt a célt tűzte ki maga elé, hogy feljuttatja csapatát az élvonalba. Az első szezonja nem sikerült rosszul, a másodosztály ötödik helyét sikerült elérnie. Jobb eredmények reményében új játékosokat is igazolt, például Harry Moger kapust, Dick Duckworth védőt és John Picken csatárt. A legjobb benyomást a Grimsbytől érkezett Charlie Roberts tette mindenkire. Az 1903–04-es szezonban a manchesteriek mindössze egy ponttal maradtak le a második, már feljutást érő helyről.
Nem váratott sokat magára az első feljutás, az 1905–06-os idényben második lett a csapat. Első élvonalbeli évadukban nyolcadikak lettek, majd 1908-ban megnyerték első bajnoki címüket. Ekkoriban a Manchester City büntetést kapott, mivel az Angol labdarúgó-szövetség (FA) által meghatározott maximum fizetésnél többet adott játékosainak. 250 fontos büntetést kaptak és 18 játékosukat eltiltották attól, hogy valaha újra náluk futballozzanak. A United jól jött ez a helyzet, többek között olyan játékosokat kaparintottak meg, mint Billy Meredith (az első „Walesi Varázsló”) vagy Sandy Turnbull.
Az 1908–09-es szezon jól indult a csapat számára, hiszen megnyerték első Charity Shieldjüket,az idény végén pedig az FA Kupát is betehették a vitrinjükbe. Turnbull és Meredith remekeltek, éppen az előbbi szerezte a győztes gólt a kupadöntőn. A „Vörös Ördögök”nek két évet kellett várniuk egy újabb trófeára, 1911-ben ismét bajnokok lettek. Időközben átköltöztek az Old Traffordra, mely mindmáig az otthonukként szolgál. Az új stadiont 1910. február 19-én avatták fel a Liverpool ellen. A United már 3-0-ra vezetett, de végült 4-3 arányban kikapott. 1912-ben Mangnall távozott a klubtól, éppen a városi rivális Cityhez szerződött. Az 1911-es siker után a csapat 41 évig nem nyert bajnokságot, ami a leghosszabb ilyen időszak a története során.
A következő tíz évben azért küzdöttek, hogy bent maradjanak az élvonalban, nehéz szezonok után 1922-ben végül kiestek, de három év múlva visszajutottak. A II. világháborúig tartó időszakban hullámvasutazásba kezdtek az első két osztály között. A világégés előtti utolsó évadban sikerült bent maradniuk a Division One-ban.
A Matt Busby fémjelezte évek (1945-1969)
1945-ben került sor Matt Busby, az első igazán híressé vált menedzser kinevezésére a Unitednél. Nem voltak különösebb elvárások vele szemben a vezetőség részéről, ő dönthette el, hogy kit tart meg, ad el vagy igazol le, és teljes mértékben ő állította össze az edzéstervet is. Busby azért nem a Liverpool vezetőedzője lett, mert ott nem kapott volna ekkora szabadságot tervei megvalósításához. A mester nem egy játékost, hanem egy segédet (Jimmy Murphy) szerződtetett elsőként. A kockázat, amit a korábbi Liverpool-játékos kinevezésével vállalt a manchesteri alakulat, már az első években megtérült. 1948-ban FA Kupát nyert a csapat, 1947-től 1949-ig pedig megszerezte második helyet. Ezek a sikerek főként három helyi születésű játékosnak Stean Pearsonnak, Jack Rowley-nak és Charlie Mittennek voltak köszönhetőek (Pearson és Rowley az FA Kupa-döntőn is betaláltak). A negyedik nagy közönségkedvenc Allenby Chilton volt.
Mitten a kolumbiai kalózligába igazolt nagyobb fizetésért, de a Unitednél maradt nagy öregek 1952-ben elhódították a Division One trófeáját. Busby tudta, hogy egy futballcsapatnak többre van szüksége, mint tapasztalt játékosokra, ő volt az első, aki igazán elkezdte beépíteni a felnőttek közé az ifiakadémia neveltjeit. Az első időszakban olyan feltörekvő tehetségek kerültek a csapatba, mint Roger Byrne, Bill Foulkes, Mark Jones és Dennis Viollet. Időbe került, míg sikerült beilleszkedniük, amit az is jól mutatott, hogy 1953-ban mindössze a nyolcadik helyet sikerült elcsípni. Három év múlva azonban ismét bajnoki címet ünnepelhetett az Old Trafford közönsége egy olyan csapatnak köszönhetően, melynek átlagéletkora mindössze 22 év volt és 103 gólt lőtt. Busby edzői sikerességének a kulcsa ezután az ifikben való bizalom volt, nem csoda, hogy felfedezettjeit „Busby-bébik”-nek hívták. A korszak legismertebb fiatalja Duncan Edwards volt, aki 1953-ban mutatkozott be a Unitedben, mindössze 16 évesen. Azt tartották róla, hogy bármelyik poszton képes remekül játszani és ő minden idők legjobb futballistája. Az 1956–57-es évadban bajnok lett a csapat és az FA Kupa döntőjébe is bejutott, de ott kikapott az Aston Villától. A Vörös Ördögök képviselhették először Angliát az európai porondon. A BEK-ben az elődöntőig jutottak, ahol a Real Madrid állította meg őket. Menetelésük során 10-0-ra legyőzték a belga Anderlechtet.
Hatalmas tragédia sújtotta a Unitedet a következő szezonban: egy BEK-meccsről hazafelé tartva repülőgépük leszállt Münchenben üzemanyagot vételezni, de a kifutópálya olyan jeges volt, hogy nem sikerült a felszállás. Az 1958. február 6-ai müncheni légikatasztrófa nyolc játékos (Geoff Bent, Roger Byrne, Eddie Colman, Duncan Edwards, Mark Jones, David Pegg, Tommy Taylor, Liam „Billy” Whelan) és további tizenöt utas életébe került. A gép kétszer is megpróbált felemelkedni, de nem sikerült. Harmadszorra is megpróbált lelassítani a pilóta, de a repülőgép megcsúszott, átszakított egy kerítést és egy használaton kívüli házba csapódott. A baleset után Harry Gregg kapus eszmélt a leggyorsabban és félvén, hogy a roncs felrobbanhat, biztonságos helyre vitte Bobby Charltont és Dennis Violletet. A fent említett nyolc játékos közül hét a helyszínen, Edwards pedig néhány nappal később a kórházban vesztette életét. Több túlélő nem térhetett vissza a pályára, mivel súlyos sérüléseket szereztek. Az orvosok Matt Busby túlélésére szinte semmi esélyt nem adtak, a mester azonban csodával határos módon felépült és körülbelül két hónap után folytatta munkáját.
Felmerült annak a lehetősége, hogy a szezon végéig a csapat visszavonul minden sorozattól, de Jimmy Murphy egy időre átvette az irányítást, és a tartalékosok valamint az ifik segítségével összehozott egy játékképes gárdát. A tragédia ellenére a United bejutott az FA Kupa döntőjébe, ahol kikapott a Bolton Wandererstől. A szezon végén az UEFA megkérte az FA-t, hogy a bajnokságot nyerő Wolverhampton Wanderers mellett a manchesterieket is engedje elindulni a BEK-ben, de a szövetség erre nem volt hajlandó. A következő évadot a második helyen zárta a csapat, ami tiszteletre méltó eredmény, különösen az események ismeretében.
Busby az 1960-as évek elején megkezdte az újjáépítést, leigazolta többek között Denis Law-t és Pat Crerandot. Az utánpótlás-nevelés szintén nagy szerepet kapott, hiszen ekkoriban került fel a profik közé a legendássá vált George Best is. Az észak-ír fiú remek fizikummal rendelkezett, de nem ez volt a fő erőssége. Rendkívül jól kezelte labdát, gyors volt és bármilyen védőfalon képes volt átjutni. A megújult gárda 1963-ban elhódította az FA Kupát, de a Division One-ban mindössze a 19. helyen zárt. 1965-ben és 1967-ben viszont bajnokok lettek. Az 1968-as BEK-szereplés remekül sikerült nekik, hiszen bejutottak a döntőbe hosszabbítás után 4-1-re verték az Eusébio-féle Benficát. A United lett az első angol csapat, mely elhódította a kor legértékesebb európai trófeáját. Keretüknek az volt a fő érdekessége, hogy három aranylabdás játékos is volt benne (George Best, Denis Law és Bobby Charlton). 1969-ben Busby lemondott a vezetőedzői állásról, helyét a tartalékcsapat edzője, Wilf McGuinness vette át.
1969–1986
A manchesteriek szóban már megegyeztek a Celtic-kel BEK-et nyerő Jock Steinnel, de végül nem ő, hanem Frank OFarrell vette át az irányítást. McGuinnisshez hasonlóan ő sem volt sikeres és mindössze 18 hónapig ült a kispadon, de legalább leigazolt néhány tehetséges játékost. Közülük a leghíresebb Martin Buchan volt, aki az Aberdeentől érkezett. 1972-ben Tommy Docherty lett a menedzser, akinek sikerült megmentenie csapatát a kieséstől. 1974-ben viszont már nem kerülhette el a sorsát a United, és kiesett. Előtte Best, Charlton és Law is távozott. Utóbbi a Man City játékosa lett és éppen az ő góljával dőlt el, hogy kiesnek az élvonalból. A trió pótlására Lou Macari, Stewart Houston és Brian Greenhoff érkezett az Old Traffordra. Egyikük sem volt rossz játékos, de nem tudták feledtetni a korábbi nagyok hiányát.
A csapat első próbálkozásra feljutott, majd kétszer egymás után (1976, 1977) bejutottak az FA Kupa döntőjébe. Első alkalommal kikaptak a Southamptontól, de másodszor 2-1-re legyőzték a Liverpoolt. Ekkoriban igazolták le Steve Coppellt a Tranmere Roverstől. Sikerei ellenére Dochertynek mennie kellett, mivel viszonya volt az egyik gyúró feleségével.
1977 nyarán Dave Sexton vette át Docherty helyét. Az új mester jó játékosokat igazolt (Joe Jordan, Gordon McQueen, Gary Bailey, Ray Wilkins), de védekező felfogása miatt nem tartozott a szurkolók kedvencei közé. A United nem tudott elmozdulni a tabella közepéről, csak egyszer, mikor második lett. Egy alkalommal az FA Kupa döntőjébe is bejutottak Sexton alatt, de kikaptak az Arsenaltól. 1981-ben a vezetőség elküldte a mestert a kispadról.
Sexton utódja a tehetséges Ron Atkinson lett, aki hamar megdöntötte a brit átigazolási rekordot Bryan Robson szerződtetésével. Robson hamar az MU legjobb középpályásává vált Edwards óta. Mellette Manchesterbe érkezett még Jesper Olsen, Paul McGrath és Gordon Strachan is. A kor két leghíresebb saját nevelésű futballistája Norman Whiteside és Mark Hughes volt. A csapat három éven belül két FA Kupát is nyert (1983, 1985). Az 1985–86-os szezonban első tíz meccsüket megnyerték, így hamar nagy előnyre tettek szert a bajnokságban, de teljesítményük visszaesett és végül csak a negyedik helyen futottak be. A rossz forma a következő évadban sem múlt el és a csapat közel került a kiesőzónához, ezért Atkinsont 1986 novemberében kirúgták.
Alex Ferguson-éra, a triplázás előtt (1986–1998)
Alex Ferguson érkezett a klubhoz, hogy befejezze az Atkinson által félbehagyott munkát. Az 1986–87-es szezont a 11. helyen zárta a csapat, de utána másodikként futottak be és George Best után egy újabb játékosnak sikerült húsz bajnoki gólt szereznie egy idényen belül Brian McClair személyében.
A következő két szezonban azonban szenvedett a United, a szurkolók ezt arra fogták, hogy Ferguson igazolásai nem érik el a kívánt szintet. A skót szakember 1990-ben közel került ahhoz, hogy kirúgják, de a Vörös Ördögök, ha nehezen is, de legyőzték a Nottingahm Forestet az FA Kupa harmadik fordulójában. Végül meg is nyerték a sorozatot, megismételt döntőben, a Crystal Palace ellen.
Az 1990–91-es szezonban elhódították a KEK trófeát is a Barcelona legyőzésével. A bajnoki címért folytatott versenyt a Leeds United ellen elvesztették, de jól jövedelmező szponzori szerződést kötöttek a London Stock Exchange nevű céggel.
Eric Cantona 1992-es leigazolásával új időszámítás kezdődött az Old Traffordon. A francia játékos remekül megértette magát Denis Irwinnel, Gary Pallisterrel, Paul Ince-szel vagy az olyan fiatal tehetségekkel, mint például Ryan Giggs. Nem csoda hát, hogy az 1992–93-as idényben 1967 után először ismét bajnoki címet ünnepelhetett a United. A következő szezonban (már Roy Keane-nel kiegészülve) első alkalommal tudott duplázni a csapat, azaz megnyerte a bajnoki címet és az FA Kupát is. A sikerek mellett azonban gyászoltak is a manchesteriek, hiszen elhunyt korábbi legendás menedzserük, Matt Busby.
Az 1994–95-ös szezonban Cantona hosszú eltiltást kapott, mert egy mérkőzésen kung-fu rúgással leterített egy őt sértegető Crystal Palace-drukkert. Végül a csapat a Premier League második helyén végzett, és kikapott az FA Kupa döntőjében is az Evertontól. Ferguson ezután nagyon bátor lépésre szánta el magát, ami nem mindenkinek tetszett: több nagynevű játékost eladott és saját nevelésű tehetségekkel pótolta őket. Ekkor olyan, mára híressé vált futballisták kapták meg profi szerződésüket, mint David Beckham, Gary Neville, Phil Neville és Paul Scholes. Közülük sokan igen hamar angol válogatottak lettek. Meglepetésre a megfiatalodott United megnyerte a bajnokságot és a kupát is 1995–96-ban. Ezzel az övék lett az első csapat, mely kétszer is duplázni tudott, hőstettüket „dupla dupla”-ként emlegetik.[11]
A következő szezon végén ismét bajnokok lettek és Eric Cantona bejelentette visszavonulását (30 évesen). Az 1997–98-as évadot jól kezdték, de végül másodikok lettek a bajnoki címet és a kupát is az Arsenal nyerte.
A triplázás (1998–1999)
Az 1998–99-es szezon volt a Manchester United legsikeresebb szezonja. Nem csak saját, de az egész angol futball történelmét átírták, hiszen elsőként tudtak triplázni, ami annyit jelent, hogy elhódították a Premier League, az FA Kupa és a Bajnokok Ligája serlegét is. Egy nagyon szoros szezon után nyerték meg a bajnokságot, az utolsó fordulóban 2-1-re verték a Tottenham Hotspurt, az Arsenal is diadalmaskodott az Aston Villa felett, de a United gólkülönbsége volt a jobb. A Premiership megnyerése volt a tripla első állomása, melyet Sir Alex Ferguson úgy írt le, mint a legnehezebb lépést. Az FA Kupa döntőjében a Newcastle United volt az ellenfél. A 2-0 arányú győzelem Teddy Sheringham és Paul Scholes góljainak volt köszönhető. A szezon utolsó meccse a Bayern München elleni BL-finálé volt. A németek végig vezettek, már mindenki elkönyvelte a győzelmüket, de az utolsó pillanatokban két, szöglet után szerzett góllal az angolok nyertek. A BL-siker után a csapat a Klubvilágbajnokságon is indulhatott, melyet szintén megnyert a Palmeiras döntőbeli legyőzése után.
A triplázás utáni időszak (1999-től napjainkig)
A manchesteriek 2000-ben és 2001-ben is megnyerték a bajnoki címet, de sokakban hiányérzet támadt, amiért az európai porondon nem jöttek az újabb sikerek. Az ezredfordulón alakult meg a leggazdagabb, legbefolyásosabb csapatokat tömörítő szövetség, a G-14, melynek a United kezdetektől fogva a tagja volt. Ferguson megpróbálkozott egy védekezésre több gondot fordító taktikával, hogy csapatát nehezebben győzzék le a külföldi ellenfelek. Ez nem járt sok sikerrel, 2001/02-es évadban harmadikként zárt a klub. A következő szezonban visszahódították a bajnoki címet, de ezt követően teljesítményük visszaesett, főleg, amikor Rio Ferdinand nyolc hónapra szóló eltiltást kapott, amiért nem jelent meg egy doppingvizsgálaton. 2004-ben megnyerték az FA Kupát a Millwall legyőzésével. A döntőig vezető úton legyőzték a bajnokságot nyerő Arsenalt.
A 2004/05-ös idény gól- és sikerszegény volt. Előbbi főleg Ruud van Nistelrooy sérülésének volt köszönhető. A United harmadik lett a Premier League-ben és az FA Kupa fináléján kikapott az Arsenaltól. A találkozón talán a manchesteriek voltak a jobbak, de nem sikerült gólt szerezniük, így büntetőpárbajra került a sor, ahol az Ágyúsok diadalmaskodtak. Ebben az időszakban merült fel először, hogy egy amerikai üzletember, Malcolm Glazer szeretné felvásárolni a csapatot.
A következő szezon rajtja rendkívül rosszul sikerült, ráadásul Roy Keane is távozott a Celtichez, miután nyilvánosan kritizálta csapattársait. Az egyik legnagyobb csapás az volt, amikor a Man Utd kikapott a Benficától és még a BL csoportköréből sem jutott tovább. Ez volt története során az első és máig az utolsó ilyen alkalom. A rossz formán való túllépést sérülések is nehezítették, az évad végéig Gabriel Heinze, Paul Scholes, Ryan Giggs és Alan Smith is harcképtelenné vált. Nem múlt el azonban egy újabb trófea begyűjtése nélkül az év, a csapat a Ligakupa döntőjében 4-0-ra verte a Wigant. Van Nistelrooy összeveszett Sir Alex Fergusonnal, ezért úgy döntött, a Real Madridhoz igazol.
2006/07-re Ferguson mester úgy döntött, visszatér a támadó taktikához, mely az 1990-es években bevált. Ez most sem volt másképp, 32 meccs alatt majdnem 20-szal több gólt szereztek, mint a második helyezett Chelsea. 2007 januárjában két hónapra kölcsönvették a legendás csatárt, Henrik Larssont a svéd Helsingborgstól, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a United bejutott a BL elődöntőjébe, ahol végül 5-3-as összesítéssel kiesett a csapat az AC Milan ellen.
Az UEFA szervezett egy barátságos meccset az Európa-válogatott és a Vörös Ördögök között az Európai Unió fennállásának 50. évfordulójára. A United 4-3 arányban legyőzte a Marcello Lippi által vezényelt ellenfelet.
2007. május 6-án biztossá vált, hogy négy év után először ismét bajnokok lesznek a manchesteriek, miután a Chelsea döntetlent játszott az Arsenallal. A negyedik dupla azonban nem adatott meg nekik, mivel az FA Kupa döntőjében hosszabbítás után kikaptak a Chelsea-től.
A 2007/08-as bajnoki rajt nem sikerült túlságosan jól a United számára, de végül megelőzték a hosszú ideig magabiztosan vezető Arsenalt és a hajrában őket beérő Chelseat. Az utolsó forduló előtt pontegyenlőség állt fent, csak jobb gólkülönbségük miatt voltak elsők a manchesteriek. Teljesítették kötelező feladatukat, a Wigan legyőzését, londoni riválisaik ezzel szemben döntetlent játszottak a Boltonnal. Ez azt jelentette, hogy a Vörös Ördögök nem csak gólkülönbséggel, hanem kétpontos előnnyel lettek bajnokok.
A Barcelona legyőzése után az MU a Bajnokok Ligája döntőjébe is bejutott, ahol a bajnokság utolsó feléhez hasonlóan a Chelsea volt az ellenfél. A moszkvai finálét a vörösmezesek kezdték jobban, a 26. percben a vezetést is megszerezték Cristiano Ronaldo révén. A meccs ezen szakaszában nagyobb előnyre is szert tehettek volna, de Frank Lampard egy szerencsés helyzet után egyenlített. A második játékrész már a londoniaké volt, akik kétszer a kapufát is eltalálták, de újabb gól sem a rendes játékrészben, sem a kétszer 15 perces hosszabbításban nem született. A büntetőrúgások során előbb Ronaldo lövését védte Petr Čech, majd az utolsó ként lövő John Terry a kapufát találta el, végül Nicolas Anelka lövését kiütötte Edwin van der Sar, így a Manchester United nyerte a BL 2007/08-as kiírását.
A triplázás azonban elmaradt, mert a csapat a negyeddöntőben kikapott a Portsmouth-tól így a kikötővárosiak kerültek a három másodosztályú csapat társaságában az elődöntőbe. Végül a Pompey a döntőig menetelt, melyet meg is nyert a Cardiff City ellen.
A következő szezon előtt a Unitednek az FA Community Shieldben lehetősége nyílt, hogy bosszút álljon a Portsmouth-on. A mérkőzés rendes játékideje és a hosszabbítás is 0-0-ás eredménnyel zárult. A Vörös Ördögök ezután 3-1-re nyertek a büntetőpárbajban. A BL-győzelem után a csapat az Európai Szuperkupát is megnyerhette volna, de 2-1-es vereséget szenvedett az UEFA-kupa-győztes FK Zenyit Szankt-Petyerburgtól.
A Bajnokok Ligája csoportköreinek sorsolásán Cristiano Ronaldót választották az előző kiírás legjobbjának. A portugál később még több egyéni díjat besöpört, köztük az Aranylabdát is. A BL-ben az E jelű csoportba került a United a Villarreal, az Aalborg és a Celtic mellett.
2008. december 21-én újabb trófeát nyert a csapat, ezúttal a Klubvilágbajnokság serlegét hódították el. A döntőben az ecuadori LDU Quitót verték 1-0-ra Wayne Rooney góljával.
A csoportjukból elsőként jutottak tovább a Bajnokok Ligájában, a nyolcaddöntőben az Internazionaléval sorsolták össze őket. Az első meccs Milánóban 0-0-val ért véget úgy, hogy Jonny Evans és John OShea kisebb sérüléssel lépett pályára. A visszavágót március 11-én rendezték, amit a Manchester Vidic és Ronaldo góljaival 2-0-ra nyert meg, így bejutott a sorozat negyeddöntőjébe. Ott az FC Portoval kellett mérkőzniük: a hazai 2-2-t követően Portugáliában nyertek 1-0-ra Cristiano Ronaldo góljával. Az elődöntőben az Arsenal FC az ellenfél. Az első mérkőzésen 1-0-ra nyert a Manchester az Old Traffordon John OShea góljával.A visszavágon 3-1 nyertek idegenben [Van Persie (76. - 11-esből), ill. Pak (8.), C. Ronaldo (11., 61.).]Bajnokok Ligája döntőjében az FC Barcelona volt az ellenfelük, akik ellen 2-0 arányú vereséget szenvedtek Etoo, illetve Messi góljának köszönhetően.
A manchesteriek a 2008/09-es szezonban a Ligakupa döntőjéig jutottak, ahol 2009. március 1-jén büntetőkkel 4-1-re verték a Tottenham Hotspurt. A menetelés során a Middlesbrough-t, a Queens Park Rangerst, a Blackburn Roverst és a Derby Countyt győzték le. Az FA Kupában az elődöntőig meneteltek, ott azonban tizenegyespárbajban az Everton jobbnak bizonyult.
A 2009–2010-es szezon előtt jó néhány klasszis távozott, mint pl. Cristiano Ronaldo, aki átigazolási rekordnak számító 94 millió euróért ment a Real Madridhoz, és sokan azt gondolták, hogy a Manchester nem lesz képes versenyezni a bajnoki címért. Pár meglepő vereségtől eltekintve viszont végig a Chelseavel és az Arsenallal meneteltek, elsősorban Wayne Rooney fantasztikus góltermelésének köszönhetően. 2010-ben megnyerték a Ligakupát 2-1-re a meccsen lesérülő Owen és Rooney góljával, viszont kiestek a bajnokok ligájából a Bayern München ellen idegenben kapott góllal, és már a 3. fordulóban búcsúztak az FA kupából a régi nagy rivális harmadosztályú Leeds United elleni hazai 1-0-ás vereségnek köszönhetően. Az utolsó bajnoki fordulóban egy pont volt a hátránya a Unitednek, nyert is a Stoke City ellen 4-0-ra, de a Chelsea is parádézott és saját meccsét megnyerte 8-0-s eredménnyel a Wigan ellen. Így nem sikerült zsinórban negyedszerre megnyernie az angol bajnokságot. 2009–2010-es idény bajnoka a Chelsea FC lett.
Matt Busby